4
Egy ringlispíl jutott eszembe, ahogy pergettem vissza a történteket. Szándékosan nem nevezem körhintának, ez a szó a magyar nyelv vájt fülű szerelmeseinek va ló, túl szép.  Én arra az agykavaró eszközre gondolok, amin ülve azt sem tudja az ember, hol van és miért, azt sem tudja mit gondoljon, gondoljon-e egyáltalán, és ha gondol valamit, azzal mit kezdjen.
Metró. Nincs csúcsforgalom, nincs csúcstömeg. Szokásos személytelenségbe és hallgatásba süppedt utasok. Senki nem néz senkire, sehova. Én is csak a lányomra figyelek. Metró. Aláfestő csattogó zajával együtt a tökéletes nihil urbánus megfelelője.
Aztán valami mégis berobban. Felkapom a fejem és a gyomrom összerándul. Valamelyik ülésről egy jól szituált, törékeny, idős nő menekül botladozva, holt fehérre sápadva, a nyomában egy elhanyagolt külsejű, középkorú, szintén törékeny testalkatú férfi nyersen taszigálva őt. A két törékenység valahogy egészen más képzetet ébreszt bennem. A hölgy a neméből, korából és finomságából fakadóan törékeny, a férfit egy roncsolt élet következményeként elfogyott teste mutatja törékenynek. A hangja túlszárnyalja a metró közömbösen aláfestő csattogását. Megalázásról, elviselésről kiabál. A publikum mozdulatlanná meredve bámul a jelenetre, ami pár másodperc alatt le is zajlik.
A kiabáló a két metróajtó közötti üléssor közepéig jut, amikor az ajtó közelében álló férfi megállítja egy kickboxos rúgással. A fiatal férfi arcán nincs különösebb indulat, a hátán egy hátizsák, utasnak látszik, aki úgy döntött, beavatkozik. A kiabáló hátratántorodik. Ekkor a másik oldalról újabb, hasonló rúgás éri. A másik ajtó mellett is áll egy másik fiatalember. Egyikük sem emeli fel és piszkolja be a kezét, csak a láb mozog. A hölgy a kocsi távolabbi padsoráig ér, leroskad rá, és az ijedtségtől zihálva mondogatja a körülötte ülőknek, nem tett semmit, nem mondott semmit, csak felállt, mert majdnem rosszul lett a szagától, és az a férfi rátámadt, egyszerűen hátba vágta. A támadó ide-oda tántorog a két oldalról osztott rúgásoktól és a megalázásról kiabál, amihez senkinek sincs joga, és kétségbeesetten nyúlkál a farzsebe felé.
Tőlem talán egy méterre zajlik az egész, és az agyam kiürül a félelemtől. A lelki szemeim előtt megjelenik a rugós kés, a pisztoly, vagy valami szörnyű eszköz egy vaktában vagdalkozó elborult agyú ember kezében, ahogy a filmeken szokott. De nem derül, ki mit rejthet a zseb, mert nincs lehetősége elővenni, ha azt akarta egyáltalán. Már fékez a metró, közeledik a Deák téri állomás. Készülök, hogy biztos, ami biztos, kiszállok a lányommal a kocsiból, de akkor megszólal az egyik "rendszabályozó": Takarodj ki innen! És a férfit egy utolsó rúgással kipenderítik a bezáródó ajtón túlra. A jelenetnek vége. Egy-egy bizonytalan, halk mondat, de általában döbbent csend. A két fiatalember leül az ülésre. Senki nem néz senkire, sehova. Én is csak a lányomra figyelek. Aggódik, hogy ne menjek egyedül tovább a végállomásig, én nyugtatom, hogy a villám sem csap kétszer ugyanoda.
Amikor magamba merülten ültem az ismét közömbös környezetben, elgondolkodtam a hölgy kérdésén, "mit kell még megérni?"
Mit hoz még utunkba az egyre növekvő szegénység, a belőle fakadó kitaszítottság, a mélyben fortyogó elkeseredés és az ezt tompító pótszerekkel lebontott korlátok nélkül fel-feltörő indulat, ami irányíthatatlan és gyakran indokolatlan erőszakba torkollhat.
A perifériára és azon túlra szorulókból nem biztos, hogy alázatos és szerény koldusok lesznek. Lehet őket kriminalizálni, lehet tőlük undorodni, lehet elítélni, lenézni, megalázni akár csak saját puszta létünkkel, de egyet biztosan nem lehet, mindig és mindenütt elkerülni. Ez a világon sehol sem vezetett megoldáshoz, csak szörnyű sok szenvedéshez, félelemhez.
Szinte beleszédültem az ellentétes érzésekbe, amik megrohantak ennek a jelenetnek a kapcsán. Részvét és sajnálat... de ki iránt? Helyeslés vagy elítélés... de miért?
Miért élünk ugyanott, de két világban, ahol a határok olykor megtörnek és megjelenik előttünk az a másik, az elveszett és vágyott vagy az elborzasztó és megfélemlítő. Hogyan tegyük az érzéseinket a helyükre az ellentmondások nyomása alatt? Hogyan döntsünk?  Jól döntünk?

Ma megalakult az új parlament. Az Országgyűlés egyik alelnökjelöltje egy vállaltan hírhedt fajgyűlölő erőszakszervezet vezéregyénisége.

"Mit kell még megérni?"



"Mit kell még megérni?"
Következö oldal>>>
.....