2014. május 20.
XIII. évfolyam 5. szám.
KÖNYVAJÁNLÓ
Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
A MEK-ről letőlthető
művek

Ajánlott Honlapok
Munkatársaink Honlapjai
Naplók, jegyzetek.
(blog)


Beethoven
Hármasverseny
II. largo
Nicolaus Esterhazy Sinfonia
Drahos Béla vezényel
A Kaláka Szépirodalmi Folyóirat
szerkesztői, Kaskötő István és Kamarás Klára 
munkájuk elismeréseként,
A 2014. Horváth-Hoisty Edit
irodalmi/művészeti díjban részesültek.
1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
műhely
4. oldal
mikroszkóp
6. oldal
gondolatok
Szerkesztő, próza: Kaskötő István
Szerkesztő, versek: Kamarás Klára

                  1945
        HAZÁM VAGY VÉGRE…

Haza csak ott van, hol jog is van….                                                                 (Petőfi)

Hazám vagy végre, csillagarcu ország,
hol negyven évig koldus idegenként
lézengtem csak, s miként a többi szolgák,
lázongtam, a robotban nem pihenvén.
Többé nem földesúr, nem szolgabíró,
nem nagybankár, csendőr, besúgó földje;
a vak fájdalmat negyven éve síró
szememről gyengéd ujjakkal töröld le!
A miénk vagy már, dolgozók hazája,
hadd simogassalak meg romjaidban,
viruljon kerted minden rózsafája,
daloljon madár minden lombjaidban,
nőjjön nagyobbra minden rokkant házad,
s a hidak: kedves kincsei szememnek,
íveljenek megint Pesttől Budának.
Láss végre békés, víg, teremtő rendet!
Eke, pöröly, toll népe: mi vagyunk az
igaz fiaid, lehelj ránk, karolj át,
benned mi és Te mibennünk virulhatsz,
szabadság földje, édes Magyarország.

Hollós Korvin Lajos
Mikor az egész világ hazudik
és börtön járhat az igazságnak,
a Majális már csak dölyfös úri
nemzeti zászlókra festett látszat,

a szemünk egykedvűen mosolyog
a súlytalanul kiürült térre,
újból rabok lettünk, ez egy dolog,
eltitkolt a munkás kifolyt vére.

Mély álmainkban a barikádok
fölött leng az öreg vörös zászló,
a levert csillag helyén kivásott
gödrökben a szegénység bántó,

a rend, az új rend mindenek felett
visszatért a maga szűk medrébe,
zsarnokság van a zsarnokság helyett,
csak ezt ma sokan nem veszik észre.

Ódor György
Úri majális
Kádár Géza: Ökrösfogat.
a szív az csak egy húscafat
a szájzár mellé agylakat
jár a posta jár a lap
harang áll kereszt alatt
minden változik szakadatlan
nincs semmi új a holnapokban
ezért a ma is olyan unalmas
mint egy halom rozsdás ócskavas

a zűr az csak egy állapot
anarchiás államot
szeretnék de rám hagyott
mindenféle kacatot
apám s anyám akaratlan
és eltűntek mellőlem a habokban
oda mentek ahova én is vágyok
mégis maradni kényszerít száz ok

a lét az csak egy álmodás
százan álmodjuk mégis más
a vágy a szándék az akarat
és rács mögé zár százakat
hogy menni kell cipőkopásig
a következő unalmas állomásig
és válasz sincs ha rákérdezek
miért van ez így emberek

a szó az csak mi gyermeteg
lelkeink felett lebeg
mikor tenni kéne illene
nincs egy bátor senki se
csak mint a nyulak lapulunk
mert semmiből se tanulunk
rászolgáltunk hát nincs mese
a mese után a semmire

a valami az mi soha sincs 
a matéria balga kincs
a fecske is ha elrepül
a fészke teljesen kiürül
nyomában csak egy elveszett
apró pihetoll lebeg
a repülés lenne a gazdagság
de repülni is olyan butaság

muharországban
a szív az csak egy húscafat
a zűr az csak egy állapot
a lét az csak egy állomás
a szó az csak mi gyermeteg
a valami az mi soha sincs
Karaffa Gyula
muharországban
Itt semmi sem tökéletes,
mindennek van hibája,
ha bárki bármit tönkretesz:
csupán továbbcsinálja
mit a mindenható Öreg
kezdett eltólni még rég:
kihasználja a szerkezet
sok hajszálrepedését.

Az ördög itt csak áldozat!
Mindent rákenne, persze,
az angyalarcú szolgahad
szegény jó Luciferre!
Pedig csupán mások silány
munkáiból kivánom
csokorba szedni mindahány
egyéni rombolásom.

Akárhová is nézek én:
sehol sincs ír e bajra,
ütődött alma az erény –
nélkülem is rohadna.
Mást nem teszek: felpörgetem
a meglévő kerengést –
így rakja romba szellemem
a széteső Teremtést!
Baranyi Ferenc
LUCIFER  SONGJA
részegek megtalálták
attila sírját
...
sérült részegek megtalálták
attila kardját
síró részegek megtalálták
attila papírzsebkendőjét
szomjas részegek megtalálták
attila üres üvegét
vagyis még volt az alján
egy kevés
holtrészegek megtalálták
attila holttestét
ébredő magyarok megtalálták
attila vekkerét
Debreczeny György
régészeti lelet
Keveset eszem és alig mozgok,
hírektől bolydul föl lelkem, gyomrom,
omladozik elefántcsont tornyom,
a napi néhány teendőm is fáraszt,
bokornyi gondjaim toldom-foldom.

Késő már nekem bármilyen barát,
bár az ember csak keveset talál,
régen nem álmodom olyan hazát,
ahol nem csak értenek - elfogadnak
s nem televízió, könyv a tanár.

Lehetnék bár szemellenzős-vidám,
de szájon lakatot, lelken igát
látok, mert homlokomra írják hibám:
Magyarországon sose leszek több, csak
okok nélkül szaporodó cigány.

Arctalan ajkak, démoni szavak,
értelmetlen bármiféle harag,
árnyékharcolnom nem lenne szabad,
vesztek, ha megteszem, akkor is, ha nem,
küzdjek velük? Vagy tagadjam magam?

A depresszióm látja a valót:
kikötve ring s csöndben merül hajóm,
hídján rég a kormányon lóg zakóm,
fárasztó tudat, mit kívánna az út,
feszes vitorlákkal legyek kalóz.

Bezárkózom, hogy senki ne bántson,
hogy a sebem valahogy se látsszon,
a semmit is úgy teszem - ne ártson,
naphosszat csak a számítógép előtt
ülök és játszom. Bizony, csak játszom...


Sárközi László
Barátaimnak
Nyár felé tart a táj. A pitypangerdő
sárgája fényt legel dús füvű réten.
Fent a kékben foszlik a felhő csíkja, -
felfeslő varrás az ég szövetében.

Nyár felé tart a táj. A volt nyarakra
az új nyarak észrevétlen rakódnak.
Fogynak a mák, s este a horizonton
nincsen sehol sem csillaghozó holnap.

Hangyák futkosnak. Tűnik: össze-vissza
s ha nincs így, - mit ér, mit ösztönük lelhet?
Egy-egy szorgos talán megkaphat, vágyként,
csöpp hangyaálmot ringató szerelmet..

A versben is hangya: kereső ösztön.
Lecsupaszított már öröm és bánat, -
de én úgy haljak meg, dacos varázsló,
ki hangyanépért is sírt, - önmagának.

Érte is sírt. Felfénylik foszló felhő,
s oly mindegy már: szerette, nem szerette
e hangyanépet, de rábízta olykor
istenére: édenkert-képzeletre.

Megy a táj. Gőgös fáraó napok közt
bekerítenek csillagtalan esték.
A Csillag távol. Vörös-piros teste,
ötágú álma egy szívben meleg még.

S érzem milyen jó menni át a létből
elképzelt nyárba, mely szívemnek drága, -
otthagyni öntudatlan hangyanépet,
s emlékezni volt tájak Csillagára.

Emlékezni! Elérhető az emlék
annak is, aki egykor át nem élte, -
ha görbesége, sunyi gyávasága
nem ítéli rablánc imádó létre.
Lelkes Miklós
Nyár felé tart a táj
Apám vért köp és mosolyog,
nem ismeri a bánatot,
tüdejét kőpor ette meg.
Anyám akár az őszi alkonyok.
Ülnek a padon, öregek,
két hulló vadrózsaszirom.
Sziporkázó fényességben
üldögélnek, mint egy csillagon.

Juhász Ferenc
Öregek
…És szól a SZÁNDÉK:
„Valahogy jobban, valahogy – másképp!”

Ám ráfelel a TETT:
„A VÁGY: korlátlan.
A KÉPESSÉG kiméretett.”

A TEHETSÉG felnéz szorongva:
„Én betöltöttem, amiért kiküldettem!
Szerettem volna szárnyakat,
de csak néhány tollacskára futotta.
Hát – abból, s azzal élek.
Másképp? – hogy is lehetett volna?”

Nincs apelláta… hallgatás a válasz.
Csak Isten látja, mi marad utánad…


Horvath-Hoitsy Edit
TRIOLA
1929-2007
4.
Itt, a városka szélén, ahol az ablakokból az északkeleti hegyvonulatra látott, s a látvány egyszerre hordozta a távol és közel érzését, a ház, a kis utca, melyben laktak, egészen kisvárosias, falusias volt, otthonosan érezte magát a férfi.                                                          
Fetykó Judit
Berti, meg azok a dolgok…
.....
Következő oldal>>>
Kattints a kép nagyítható.
Kattints a kép nagyítható.Kattints a kép nagyítható.Kattints a kép nagyítható.
Kattints a kép nagyítható.
Kádár Géza
festőművész

Ady Ágota:
Laura levele hős megmentőjéhez
Balogh Örse: Nem klinikai történet
Bárdos László: Elfajulás
Bodó Csiba Gizella: Randevú
G. Ferenczy Hanna: Várakozás
Gligorics Teru: Anyám...
Kajuk Gyula: Leskelődő
Kántor Zoltán: Számvitel
Kardos András: Furcsa érzés . . .
Kis-Mezei Katalin: Anyám
Kő-Szabó Imre: Váratlan találkozás
Lehoczki Károly: Katicák
Lehoczki Károly: Szomj
Mándy Gábor: Tavaszi haikuk
Mentovics Éva: Tavaszi zsongás
Nógrádi Gábor: Combok
Pethes Mária: Ringások, ringatások
Pethő N. Gábor: Májusi fagy
Petőcz András:
A szomorúság pusztulása
Pintér László: Öt kalap szílva ára
Rada Gyula. A választókhoz
T. Ágoston László: Asszonyverők
Tátrai Miklós: Mölki
Vadász János: Intés egy rózsabokortól
Verasztó Antal:
Arcok mögötti történetek


Szepes Erika
Triptichon az időről, az emlékezésről
és az önmeghatározásról

Szabolcs Piroska rovata
Füst Milán
versek és próza
XXXXXXX
xxxx